Hogyan segítette az amerikai média az iraki háború támogatásának kialakítását
Az írás azt vizsgálja, hogyan járult hozzá az amerikai fősodrú média a 2003-as iraki invázió társadalmi elfogadtatásához, és miként ismétlődik ez a minta a palesztinok, valamint az arab és muszlim világ bemutatásában. A szerző szerint a sajtó gyakran kritikátlanul átvette a kormányzati szóhasználatot, miközben a palesztinokat rendszeresen embertelenítő keretek között ábrázolta. Az iraki háború példája azt mutatja, hogy a média nem kérte számon következetesen a hatalmon lévőket, hanem sok esetben maga is hozzájárult a háború igazolásához.
A Bush-kormányzat az inváziót nemzetbiztonsági szükségszerűségként, a tömegpusztító fegyverek felszámolásának és az irakiak felszabadításának küldetéseként mutatta be. Már 2002 szeptemberében Benjamin Netanyahu az amerikai kongresszus előtt azt állította, hogy Saddam Hussein agresszívan fejleszt ilyen fegyvereket, és az előzetes amerikai csapást sürgette. 2003 februárjában, egy hónappal a támadás előtt, Colin Powell az ENSZ-ben mobil laboratóriumokra és elrejtett fegyverkészletekre hivatkozott, miközben a hírszerzésen belül már léteztek kételyek és nem állt rendelkezésre szilárd bizonyíték. 2003 júliusában Tony Blair még mindig azt hangoztatta, hogy biztosan találnak bizonyítékot a fegyverprogramokra.
Végül egyetlen tömegpusztító fegyvert sem találtak. Közel 4500 amerikai és 179 brit katona halt meg, az iraki halottak száma pedig közvetlenül és közvetve több százezerre tehető; milliók kényszerültek elhagyni otthonukat. A háború destabilizálta a térséget, elősegítette az ISIS felemelkedését, és a Brown Egyetem Costs of War projektje szerint a 2001. szeptember 11. utáni közel-keleti háborús övezetekben akár 4,7 millió ember is meghalhatott. A szerző szerint mindezért sem a háborút elindító tisztviselőket, sem a kritikát elmulasztó újságírókat és szerkesztőket nem vonták felelősségre.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔