A valóság természetét kutatja a Szárnyas fejvadász öröksége
Ridley Scott 1982-es filmje, a Szárnyas fejvadász nem egyszerűen egy disztópikus történet androidokról és egy őket üldöző rendőrről, hanem egy olyan város megteremtése, amelyet a néző szinte saját emlékként őriz. Los Angeles éjszakai utcái, neonfényei, esőáztatta étkezdéi és különös lakói annyira részletgazdagok, hogy a film világa a stáblista után is valóságosnak tűnik.
Az esszé ezt a hatást Stephen Vaughan forgatáson készült fényképein keresztül vizsgálja. Egy képen Harrison Ford Rick Deckardként két futurisztikus taxi között ugrik, miközben a háttérben a Snake Pit neonfelirata látható. A punkok, fekete bőrt viselő járókelők, narancsszínű ruhás Krisna-hívők és egy Philip Marlowe-ra emlékeztető, világító nyelű esernyőt tartó férfi nem puszta díszletként jelennek meg: együtt alkotják a film saját városi nyelvét. A fényképek kimerevítik azokat a pillanatokat és mellékszereplőket, akiknek történetét a kamera nem követi, mégis teljessé teszik a világot.
Vaughan Deckardról készült képei a főhős magányát és elidegenedését is kiemelik. A film éjszakai atmoszférája olyan kérdéseket erősít fel, mint hogy mi teszi az embert önmagává, mennyiben vagyunk előre meghatározva, és képes-e bárki igazán megérteni a másikat. Ezt a valóság és szerep közötti feszültséget mutatja Sean Young egyik Polaroidja is: a Rachaelként viselt elegáns jelmez helyett a színésznő egy pólóban látható a cigarettaszünetben. A kép egyszerre idézi fel az android karakterét és a szerep mögött álló valódi embert.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔