Norvég uralkodók és nemesek sora büszkélkedett számi származással
A Norvég Műszaki és Tudományegyetem (NTNU) kutatói 12–14. századi norvég, izlandi és Orkney-szigeteki kéziratokat elemezve kimutatták, hogy a déli számik már a középkorban is Közép-Norvégia befolyásos szereplői voltak. Az eredmény cáfolja azt az elavult elméletet, miszerint a népcsoport csak a 18. században vándorolt volna a térségbe. Peter Sigurdson Lunga és Emil Mård Vaadal Eliasson a Historisk Tidsskrift folyóiratban bemutatott kutatása szerint a számik nem csupán mesebeli alakként, hanem a valóságban is szervesen beépültek a kora középkori skandináv társadalmi elitbe.
A viking korban a rangot az istenektől eredeztetett vérvonal, a külföldi ősök, valamint a mágiát birtokló számikkal kötött rokonság igazolta. A modern megbélyegzéssel ellentétben a korabeli előkelők kifejezetten büszkék voltak e kapcsolatokra: Szép Hajú Harald, Norvégia első királya például a források – köztük az Ågrip-kézirat és Snorri Sturluson leírásai – szerint egy befolyásos számi uralkodó lányát, Snøfrid Svåsedattert vette feleségül, integrálva vérvonalukat a dinasztiába.
Bár a korabeli szövegekben a hegyvidéki számik alakja olykor összemosódott az északi mitológia óriásaival (a jötunnokkal), valós gazdasági szerepük is nélkülözhetetlen volt. A skandináv elit tőlük szerezte be a létfontosságú szőrméket és a kiváló téli ruházatot, a kereskedelmi és politikai érdekek így tartós szövetségeket hoztak létre a két nép között.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔