Évszázadok változásait tárják fel Aigeira akropoliszán
Az észak-peloponnészoszi Aigeira akropoliszán végzett új osztrák ásatások több mint ezer év történetét rajzolják ki. A Korinthoszi-öböl fölött emelkedő lelőhely legmagasabb pontja mintegy 414 méterrel van a tengerszint felett. Az Osztrák Régészeti Intézet már 1975 és 1980 között is kutatta a területet, most azonban a csúcsplató alatti nyereg feltárásával a mükénéi kor vége és a hellenisztikus korszak kezdete közötti átmenetek is jobban rekonstruálhatók.
A régészek egy legalább 8 méter hosszú, feltehetően szabadon álló, késő bronzkori épületet azonosítottak. Belsejében erős égésnyomokat találtak, mellette pedig kavicsokkal burkolt út húzódott. A Kr. e. 12. századra keltezett mükénéi településen korábban egész edények, terrakotta figurák, bronzkések és orsógombok kerültek elő, a fennsíkon pedig raktárak, műhelyek, fazekaskemence és valószínűleg bronzműves műhely is működött. A település a Kr. e. 11. században néptelenedett el.
A leégett épület fölött legalább két későbbi szerkezet nyomait tárták fel. Ezek közül a fiatalabb egy késő archaikus–kora klasszikus kori kultuszhellyel állhatott kapcsolatban, amit a nagyszámú szövőnehezék is jelezhet. A csúcsplatón álló szentély körülbelül 19 méter hosszú és 6,3 méter széles lehetett, keleti homlokzata pedig T alakú alaprajzot adott neki. A Kr. e. 4. század végén vagy a 3. század elején hatalmas erődítés épült a helyén, amely részben elpusztította és elfedte a korábbi épületeket. Az akropolisz így településből és termelőhelyből vallási, majd védelmi központtá alakult.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔