Mindenki álmodik rémeket, még aki azt hiszi, nem

Az Index Ma is tanultam adásában Kárpáti Rebeka és Tokár Tamás Kalász Cintia pszichológust faggatta az álmok jelentéséről. Az első ismert álomfejtő könyv hatezer éve jelent meg Egyiptomban; Freud 1908-as Álomfejtése a terápiás elemzés alapja, Jung a kollektív tudattalant hozta be. Nincs tudományos bizonyíték a szótárszerű fejtésekre: üldözés, fogkiesés, repülés egyetemes, a jelentés szubjektív.

Kalász szerint minden álomnak lehet értelme, és az éjszakai képek a nappali megküzdést is segítik. Egy átlagember közel százezer álmot lát élete során, töredékükre emlékszik: azokra nem, amelyekből nem ébred fel, mert alvás közben nincs hosszú távú emlék. Álomnapló nélkül a felidézett képek is elenyésznek. Aki nem emlékszik, annak agya felejtéssel védheti az ént.

Az élénk álmok a REM-fázisban születnek élénk szemmozgással, a tanuló-gondolkodó agyterületek aktívak; non-REM-ben alig álmodunk, öregedéssel a REM csökken. A homloklebeny gátlása gyengül, ezért irreális jelenetek jönnek. Freud szerint a manifeszt történet mögött nappal elfojtott, szorongató témák állnak; Kalász óva int a mindenkire érvényes szimbólumoktól. A jellemző érzelmek a düh, a félelem és a szomorúság. 90 percenként álmodunk: az első álom alig ötperces, ekkor a leghevesebbek a rémek; ébredés előtt akár 45 percnyi kellemesebb álom jöhet. Poszttraumás stressznél gyakoribb a rémálom; ha felismerik, hogy álom, kontrollálható – ez a tudatos álmodás.