Gyarmati Andrea: gyógyítani nem lehet csak telefonon és e-mailen
Gyarmati Andrea gyermekgyógyász a 24.hu-n arról ír, hogy bár a világ digitalizálódik, a gyógyítás nem lehet telefonos, e-mailes vagy telemedicinás kapcsolat: az orvos–beteg viszonynak bizalomra, gyakori találkozásra és kölcsönös tiszteletre kell épülnie, és ismerni kell a beteg körülményeit, mert ezen is múlik a gyógyulás. A szerző ritkán szólal meg, de akkor igen, ha a politika a rendelőjébe is belép.
Egy szakcikk a gyermek-alapellátásról azt írja, hogy a harmincas-negyvenes, frissen szakvizsgázott orvosok nem feltétlenül akarnak egy praxisban, személyes és egzisztenciális kötöttségekkel tölteni egy életet; más életpályában és munkaszervezésben gondolkodnak. Gyarmati szerint a generációváltás természetes. Egyetért abban, hogy a házi gyermekorvos a kisgyermekes családok egyik legfontosabb támasza: gyógyít, tanácsot ad, követi a fejlődést, támogatja a szülőket. A cikk szerint távolodunk attól, hogy a szülő bármilyen kérdéssel bátran hozzáforduljon; a szerző finanszírozást, hálózati működést, szakdolgozói kompetenciát, lakossági edukációt és szakmai kontrollt is érintene.
Gyarmati 1989-ben, tíz év kórházi gyakorlat és két szakvizsga után lett körzeti gyermekorvos a VII. kerületben, és harminchét éve házi gyermekorvos. A finanszírozást szerinte néhány éve kielégítően rendezték, sok munkával meg lehet élni; a vidékre nem lát rá. A hálózatos ellátást – praxisközösség, alapellátási központ, orvoshiány áthidalása, szakrendelők tehermentesítése – részben érti és támogatja, de a szülők személyes bizalma miatt nem szívesen fordulnak más orvoshoz. A kerületet akkoriban „Chicagónak” hívták; a családokhoz fűződő viszonya máig tart.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔