Issy Wood portréiról írt kritika a National Portrait Gallery kiállítása kapcsán
A londoni National Portrait Gallery új, kortárs alkotók munkásságát bemutató kiállítássorozatának első felvonásaként Issy Wood önarcképeiből rendezett tárlatot, amely február 28-ig tekinthető meg. A fiatal brit festőművész korábban főként mindennapi tárgyakra és a digitális világ töredékeire – diétás kólásdobozokra, kerámiákra, antik órákra és bőrkabátokra – fókuszált közeli festményein. Bár munkássága mindig is személyes jellegű volt, saját arcát most állítja először ilyen léptékben és nyers közvetlenséggel a közönség elé.
A kiállított nagyméretű vásznakon Wood kíméletlen őszinteséggel tárja fel a belső bizonytalanságokat: arcpakolással és diétás kólával, a tükörhöz préselt arccal, gitárjára támaszkodva vagy éppen sírás közben örökíti meg magát, kisebb képein pedig sebzett arccal és
<truncated 41 bytes>
erekkori portrék éles kontrasztot képeznek a felnőttkori melankóliával, miközben a fojtogató hangulatot olykor önironikus humor – például az arcot keretező műanyag szörnyujjak – ellensúlyozza.
A kritika szerint Wood nem csupán a műtárgypiac felkapott alakja, hanem a zillennial nemzedék meghatározó krónikása, aki tűpontosan ragadja meg a folyamatosan online lévő generáció kimerültségét, szorongását és belső frusztrációit.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔