Függő szülők felnőtt gyermekei a gyógyulásról
A függő szülők mellett, diszfunkcionális családban felnövő gyerekek sokáig azt hihetik, hogy az otthonukban megszokott működés természetes és általános. Gyakran csak kortársaik visszajelzéseiből értik meg, hogy a bizonytalanság, az elutasítás, a hibáztatás vagy a kiszámíthatatlanság nem tartozik szükségszerűen a családi élethez. Számukra az otthon nem feltétlenül jelent biztonságot, a szülő pedig nem mindig a szeretet és a gondoskodás forrása.
A gyerekkori tapasztalatok a felnőttkori kapcsolatokra is erősen hatnak. A parentifikáció, vagyis amikor a gyereknek kell felnőtt szerepeket átvennie, valamint a társfüggő minták, az elhanyagolás, az érzelmi vagy fizikai bántalmazás és akár a szexuális abúzus is hosszú távú következményekkel járhat. Egyesek maguk is függő működésbe kerülnek, mások vallásban, terápiában vagy önsorsrontó viselkedésekben keresnek kapaszkodót.
Sokan felnőttként is attól a szülőtől várják az elfogadást és a szeretetet, akitől korábban éppen ezek hiányát, sőt súlyos sérüléseket tapasztaltak. A történetek azt a kérdést járják körül, hogyan lehet feldolgozni ezt az örökséget, és kialakítható-e boldog, teljes élet olyanok számára, akiknek a gyerekkora nem adott biztos alapokat.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔