Biokerozin a szántóföldről – Corteva a fenntartható repülőgép-üzemanyagról

Tavasszal Európában apadt a kerozinkészlet, és az Irán ellen indított háború miatt ellátási zavarok is kialakultak. A légi közlekedés egyszerre küzd a kibocsátáscsökkentéssel és a geopolitikai ellátásbiztonsággal: továbbra is erősen függ az importált fosszilis üzemanyagoktól, ezért különösen ki van téve hiányoknak, árvolatilitásnak és külső sokkoknak. A HVG Chad Edwardsszal, a Corteva Agriscience globális vetőmag-üzletfejlesztési igazgatójával beszél arról, hogyan járulhat ehhez hozzá egy mezőgazdasági technológiai cég anélkül, hogy az élelmiszer-termelés és a földhasználat sérülne.

A fenntartható repülőgép-üzemanyag (SAF) nem fosszilis nyersolajból, hanem megújuló vagy fenntartható alapanyagokból készül. Jelentősen csökkentheti az életciklus során keletkező szén-dioxid-kibocsátást a hagyományos kerozinhoz képest, miközben teljes mértékben kompatibilis a mai repülőgépekkel és töltőrendszerekkel, ezért azonnal kiterjeszthető. Európai előállítása diverzifikálja a forrásokat, mérsékli a fosszilis importfüggőséget, és a helyi mezőgazdaságra, valamint a finomítói kapacitásra építve regionális, kiszámíthatóbb ellátást tehet lehetővé.

A kereskedelmileg legérettebb út a HEFA-technológia: növényi olajok, hulladékolajok és maradékanyagok hidrogénezése. Fejlesztés alatt állnak a megújuló villamos energiával és megkötött szén-dioxiddal készülő szintetikus üzemanyagok, valamint a mezőgazdasági maradékokból és települési hulladékból előállított változatok. A fenntarthatóság az alapanyag-termelés módjától függ; a Corteva BP-vel létrehozott közös cége, az Etlas integrált európai SAF-értékláncokat segíthet felépíteni. Edwards szerint Európa meghatározó globális termelő lehet: erős agrárium, fejlett finomítók, logisztika és a 2023-ban elfogadott ReFuelEU Aviation már adott. Az uniós cél a SAF arányát a jelenlegi 2 százalékról 2050-re akár 70 százalékra emelni; ez technológiailag és piaci szempontból megvalósítható, a szűk keresztmetszet a nyersanyag-ellátás, a finomítói kapacitás és a beruházások üteme, valamint a hosszú távú piaci biztonság.