A náci Németország atomprogramja nem állt közel egy működő reaktorhoz

A PNAS Nexusban megjelent tanulmány újraértékelte, milyen közel járt a náci Németország az első működő atomreaktor megépítéséhez. Werner Heisenberg 1947-ben még azt állította, hogy a B8 kódnevű, nehézvízzel működő kísérleti reaktor csak viszonylag kis mennyiségű urán hiánya miatt nem tudta elindítani az önfenntartó láncreakciót. Az új vizsgálat szerint ez jelentős alábecslés volt: a német kutatóknak a rendelkezésükre álló urán kétszeresére, valamint a felhasznált nehézvíz több mint kétszeresére lett volna szükségük.

A kutatók korabeli uránkockákat és levéltári dokumentumokat elemeztek, így azt is fel tudták mérni, milyen anyagok álltak ténylegesen a program rendelkezésére. A nehézvíz egyetlen korabeli forrása a norvégiai Norsk Hydro üzeme volt, amelyet a német hadsereg 1940 áprilisa és 1944 novembere között tartott ellenőrzése alatt, de az ott előállított teljes készlet sem lett volna elegendő. A grafitmoderátor sem jelentett reális alternatívát, mert a németek által ellenőrzött területekről származó grafit tisztasága nem felelt meg a nukleáris felhasználás követelményeinek. A bizonyítékok alapján a program technológiai és nyersanyaghiány miatt a háború végén sem volt képes működő reaktort üzembe helyezni.