Whitney Houston magabiztosságának és összetettségének portréja
Az írás Whitney Houston 1991-es Super Bowl-fellépésén keresztül mutatja meg az énekesnő magabiztosságát és művészi összetettségét. A The Arsenio Hall Show-ban Roseanne Barr társaságában szereplő Houstonra különösen nagy nyomás nehezedett: január 27-én, a Tampa Bayben rendezett Super Bowl XXV-n kellett elénekelnie az amerikai himnuszt, a Perzsa-öbölháború első heteinek fokozott biztonsági készültsége és nemzeti aggodalma közepette.
Houston nem egyszerűen hazafias előadásként közelített a dalhoz. Marvin Gaye 1983-as NBA All-Star-meccsen elhangzott, merész és érzékeny változatából indult ki, amely a himnuszt a fekete zenei leleményesség terepévé formálta. Rickeyvel együtt ő is lassabb, 4/4-es lüktetést választott a hagyományos 3/4 helyett, John Clayton Jr. pedig jazz-, klasszikus és gospelhatásokat ötvöző hangszerelést készített. Az NFL túl lassúnak, a karmester túl disszonánsnak találta, Houston csapata azonban nem engedett az újrafelvételre vonatkozó kérésnek.
A fellépés ikonikus hatását az előadás módja is erősítette. Houston a tervezett fekete ruha és magas sarkú cipő helyett sportmelegítőt, Nike Cortez tornacipőt és elefántcsontszínű kendőt választott, sminkjét maga készítette el, és nyugodt, katonásan fesztelen gesztusokkal állt a közönség elé. Az éneket előre rögzítették, ő pedig egy lekapcsolt mikrofonba énekelt úgy, hogy mozdulatai és hangja tökéletesen követték a felvételt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔