Egy ukrán festő sorsán keresztül mutatja be a náci műkincsrablást egy új digitális projekt

A nemzetiszocialista műkincsrablás által sújtott, modernizmushoz tartozó alkotók tragédiájára hívja fel a figyelmet egy új digitális projekt: a karlsruhei székhelyű Lost Generation Art virtuális múzeum kezdeményezése Abraham Weinbaum ukrán származású festő életútján keresztül mutatja be az „elfajzottnak" bélyegzett művészek sorsát. Az archívum nemcsak az elrabolt alkotások felkutatását végzi, hanem a meggyilkolt alkotók életművének digitális rekonstrukcióját is elvégzi a nyilvánosság számára.

A náci műkincsrablásokról szóló kutatások hagyományosan a régi mesterek klasszikus alkotásaira, valamint a vezető nemzetiszocialista tisztviselők – elsősorban Hermann Göring – tevékenységére összpontosultak. Egy aktuális kutatási jelentés dokumentálja is, hogy Göring hogyan használta fel az államapparátust saját magángyűjteményének felépítésére a carinhalli birtokán; a Franciaország, Lengyelország és a Szovjetunió elleni szisztematikus rablóhadjáratok és a Hitlerrel folytatott belső versengés alaposan feldolgozott témák. Ezzel szemben a modern művészet képviselőinek kifosztása sokáig háttérbe szorult: műtermeket dúltak fel, alkotásokat semmisítettek meg vagy értékesítettek áron alul.

Ezt a kutatási hiányt hivatott pótolni Beatrix Früh által vezetett intézmény. Kiállítási példája az 1890-ben született Weinbaum, akinek sorsa tényszerűen tükrözi egy egész művészgeneráció erőszakos megsemmisítését. A két világháború között a párizsi szalonokban népszerű, az École de Paris elismert tagjaként alkotó, ukrán felmenőkkel rendelkező festő Franciaország megszállását követően Marseille-be menekült, ám 1943 januárjában razzia során letartóztatták, majd feleségével és lányával együtt a sobibóri haláltáborba deportálták, ahol márciusban mindhármukat meggyilkolták. A projekt kéthavonta frissülő információs anyagai hidat képeznek a magángyűjtők és a hivatalos művészettörténeti kutatások között, segítve a történelmi emlékezet fenntartását.