A lefelé néző beszélgetők többnyire nem félénységből kerülik a szemkontaktust
Az utóbbi években több pszichológiai kutatás is vizsgálta, hogyan viselkedünk beszélgetés közben, és milyen szerepe van a szemkontaktusnak. A szakértők szerint, ha valaki időnként lefelé vagy másfelé néz társalgás közben, az általában nem félénkségből, szégyenlősségből vagy udvariatlanságból történik: így próbálnak jobban összpontosítani a gondolataikra, és arra koncentrálnak, hogyan fogalmazzák meg a megfelelő választ.
A Frontiers in Psychology és a Cognition folyóiratokban ismertetett munkák arra utalnak, hogy a szemkontaktus megszakítása összefügghet a koncentrációval. Egy 29 felnőtt részvételével végzett beszélgetéselemzésben a kutatók azt figyelték, hogyan változik a tekintet iránya párbeszéd közben. A Frontiers in Psychology szerint a szemkontaktus segíthet abban, hogy a partnerek figyelemmel kísérjék egymás reakcióit, és ne szakítsák félbe egymást. Az egyik tanulmány szerint a hallgatók általában hosszabb ideig tartják a szemkontaktust, mint a beszélők – feltéve, hogy a beszélő is a másikra néz. Akik beszéd közben elfordítják a tekintetüket, gyakran azért teszik, mert így könnyebb a mondanivalóra összpontosítani.
A Cognitionban megjelent kutatás szerint a folyamatos szemkontaktus a verbális feladatok elvégzését is megnehezítheti: a résztvevőknek több időre volt szükségük a szavak megfogalmazásához, amikor a partnerük szemébe néztek, és ez a hatás a feladat nehézségével fokozódott. A szakértők úgy vélik, a tekintet elfordítása tisztább gondolkodást tehet lehetővé, és csökkentheti a beszélgetés közbeni mentális terhelést, valamint a feszültséget. A helyzet egészét azonban érdemes figyelembe venni, mert a másik fél ezt tiszteletlenségként is értelmezheti. Bár sokáig a lesütött tekintetet bizonytalansággal vagy zavarral hozták összefüggésbe, a kutatások szerint a félrenézés önmagában nem feltétlenül jelent félénkséget: segíthet a gondolatok rendezésében és a válasz megfogalmazásában.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔