Vitatható kiállításon mutatják be Aphroditét az oxfordi Ashmolean Múzeumban
Az oxfordi Ashmolean Múzeum nagyszabású tárlatot szentelt Aphrodité, a szerelem görög istennője és római megfelelője, Vénusz alakjának, ám a bemutató koncepciója éles szakmai kritikákat váltott ki. Bár a látogatók világszínvonalú kölcsönzött művekkel találkozhatnak, a kiállítás felépítése csapongó és hiányos. A kurátorok Vénuszt csupán az eredeti görög istennő olcsó másolataként kezelik, magát Aphroditét pedig egy Cipruson tisztelt, matriarchális termékenységkultusz átvételeként mutatják be őskori totemfigurákkal és terrakotta szobrokkal illusztrálva, ám az ugrásszerű időrend zavaróvá teszi a narratívát.
A tárlat kiemelkedő darabjai közé tartozik Sandro Botticelli műhelyének 1490 körüli Vénusz-festménye, amely az Uffizi Galériában őrzött remekműhöz hasonlóan ábrázolja az istennőt, valamint Michelangelo Pistoletto 1967-es, Rongyos Vénusz című alkotása. Látható továbbá a királyi gyűjteményből kölcsönzött, ókori Guggoló Vénusz márványszobor is – amelyet I. Károly lefejezése után Oliver Cromwell köztársasági rezsimje eladott, és amely Peter Lelyt, valamint Rubenst is megihlette –, ám a kiállítás alig mutatja be a szobor későbbi művészeti hatását. Szintén szerepel a Kr. u. 2. századi Capitoliumi Vénusz, Praxitelész 4. századi knidoszi Vénuszának másolata, de a koncepció aránytalanságai miatt a mitológiai és művészettörténeti ív töredezett marad.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔