MI segítségével tárták fel Kurt Gödel ismeretlen, kéziratos matematikai eredményeit
A Helsinki Egyetem kutatói mesterséges intelligenciával tárták fel Kurt Gödel, a huszadik század egyik legnagyobb hatású logikusának eddig ismeretlen matematikai eredményeit. A The Guardian szerint a projekt egy elavult német gyorsírással, Gabelsberger-rendszerben írt, több mint ezeroldalas kéziratot dolgozott fel. Jan von Plato 2017 óta vezeti a kutatást, amely Gödel 1940-es évek elején készült, 1009 sűrűn teleírt oldalt kitevő munkafüzeteit vizsgálja. Hagyományos módszerrel hetente nagyjából egy oldalnyi szöveg volt értelmezhető. A fordulópontot a Claude modell szeptemberi bevonása jelentette: a betáplált átiratok és a szakirodalom alapján néhány nap alatt 650 oldalas elemzés készült.
A kutatók először azt vizsgálták, van-e a füzetekben a kiválasztási axióma függetlenségének bizonyítása. A kérdés azért kulcsfontosságú, mert amikor Paul Cohen 1966-ban Fields-érmet kapott e halmazelméleti problémák megoldásáért, Gödel azt állította, hogy ő már a negyvenes években eljutott a bizonyításig, de feljegyzéseiből akkor nem tudta rekonstruálni. A Claude szerint egyetlen lépésre volt a teljes bizonyítástól; a rekonstruált modellt a Coq ellenőrzőprogram érvényesnek igazolta. A jegyzetekből 663 olyan eredményt gyűjtöttek ki, amelyre Gödel bizonyítást, vázlatot vagy ötletet rögzített. A Coq mintegy négyszázat eredeti formájában, kétszázat kisebb pontosítással vagy feltételezéssel fogadott el, körülbelül ötven állítás tévesnek bizonyult – ezeket gyakran maga Gödel is „falsch!” vagy „schlecht!” széljegyzettel minősítette. Von Plato szerint a füzetek további tizennégy, az elmúlt nyolc évtizedben nem vizsgált logikai témát is tartalmaznak.
Gödel 1931-es nemteljességi tételei szerint minden ellentmondásmentes formális axiomatikus rendszerben vannak olyan igaz állítások, amelyeket a rendszeren belül sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet; ez közvetlenül inspirálta Alan Turing 1936-os, a számítógépek elméleti alapjait megteremtő munkáját. 1940-ben a náci Németország elől Ausztriából Princetonba menekült, az Institute for Advanced Study munkatársa lett, és szoros barátságot ápolt Albert Einsteinnel. Kevés cikket publikált, de tízezernyi oldalnyi kiadatlan kéziratot hagyott hátra. Paranoiája miatt csak felesége ételét ette; amikor az kórházba került, megtagadta a táplálkozást, és 1978-ban éhen halt. A most feltárt jegyzetek szerint tudományos munkája a princetoni években is töretlen maradt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔