Nyolcvan év után került elő a Magyar Nemzeti Múzeum Apolló-szobra
Nyolcvan év után ismét bemutatható a Magyar Nemzeti Múzeum elveszettnek hitt Apolló-szobra. A mintegy 1800 éves, 56 centiméter magas bronzalkotás a második világháború után tűnt el a múzeumi nyilvántartásból, és csak egy közelmúltbeli véletlen találkozás, valamint restaurátorok és régészek kutatása nyomán sikerült azonosítani. A műtárgy 1961-ben még egy ismeretlen eredetű, 19. századi „patikaszoborként” szerepelt az intézmény leltárában.
A vizsgálatok igazolták, hogy az alkotás az MNM egyik legrégebbi gyűjteményi darabja: már 1825 előtt bekerült a múzeumba, és egy 1894-es tudományos közlés szerint Pécs, azaz a római kori Sopianae területéről származhat. A háború előtt kiemelt helyen szerepelt a régészeti kiállításokon, majd a zavaros múzeumi viszonyok miatt az újkori gyűjteménybe került, ahol eredete és kora feledésbe merült.
A ruhátlan ifjút ábrázoló szobor a Kr. u. 2. század második felében, az Antoninus-korban készülhetett. Ezüstlemezzel borított szemei különleges, szinte világító hatást keltenek, alakja pedig Apolló Citharoedus, a kitharával ábrázolt Apolló típusát követi. A középméretű bronzszobrok ritkaságnak számítanak, mert előállításuk költséges volt. A mű 2026. november 4-től egy hónapon át látható a múzeum „Kelet és Nyugat határán” című állandó régészeti kiállításának 6-os termében.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔