David Kynaston „Deep into the Sixties” című kötete – Beatles, rasszizmus és „utcák az égen”

David Kynaston brit történész posztháborús Nagy-Britanniát feldolgozó monumentális vállalkozása, amely 1945 és 1979 közötti időszakot dolgoz fel, immár jócskán túl van az út felén, és most jelent meg legújabb, méltatott kötete, a 1965. február és 1966. július közötti tizennyolc hónapot tárgyaló Deep into the Sixties, ami jegyzetekkel együtt közel hétszáz oldalt tesz ki. A Guardian kritikája szerint Kynaston a Beatles, a Carnaby Street és a miniszoknya által uralt korszak mögé nézve nem hagyja ki a korszak sötétebb oldalát sem: 1965 februárjában Malcolm X a Smethwickbe látogatott, ahol a konzervatív önkormányzat házak felvásárlásával akarta megakadályozni, hogy a környék „színes gettóvá” váljon; a polgárjogi aktivista egy kocsmában megtagadták a kiszolgálást, helyi fehér lakosok pedig undorító beavatkozásnak tartották jelenlétét. Kilenc nappal később, már az Egyesült Államokban, lelőtték. A színesbőrű futballistát, a Leeds United csatárát, Albert Johannesont is „golliwog”-ként szidalmazták. A kötet számos forrást ötvöz – statisztikáktól Philip Larkin zsémbes leveleinek másolataiig –, és naponta haladva mutatja meg a kor kontrasztjait: míg a tanárképzés és a polgári házasságok terjednek, türelmetlenül nő a színvonal, addig Harold Wilson meritokratikus álma a komprehenzív iskolákkal Anthony Crosland közoktatási miniszter erőfeszítései ellenében is sok helyi ellenállásba ütközött. A 150 ezer alatti beépülés helyett a Kynaston által bemutatott 1965–66 az a pillanat, amikor a hetvenes évek lendülete már sejlik, de az ötvenes évek elavult hierarchiái még keményen tartják magukat.