Interjú Silvia Avallone olasz íróval a nőkről, a dührohamokról és a kamaszkorról
Silvia Avallone olasz író a HVG-nek adott interjújában regényei központi témáiról – a kilátástalan női sorsokról, a dühös nőalakok hátteréről és a bűnöket elkövető kamaszokról –, valamint a bolognai kiskorúak börtönében szerzett tapasztalatairól is beszélt. A szerző meggyőződése, hogy szerelem nélkül nem tudunk megszabadulni a múltunk démonaitól, és úgy látja, a nők már beteltek azzal, hogy a férfiak szűrőjén keresztül tekintsenek saját magukra.
A magát tudatos feministának valló Avallone számára kiemelten fontos a nők képviselete, a gondolat és a kifejezés szabadsága, valamint a közéleti részvétel. Felidézte, hogy a nőktől évszázadokon át hol angyali külsőt és természetet vártak el, hol boszorkányként üldözték őket, ha letértek a kijelölt útról, miközben mások mondták meg, milyennek látják őket, ahelyett hogy önmagukról beszélhettek volna.
Bár az elmúlt évtizedekben egyre erősebben érvényesül a nők hangja, az író szerint Olaszország továbbra is macsó társadalom, ahol a nők a történelemben és a hatalmi berendezkedésben is marginális helyzetben vannak, és még mindig elfogadott a nőket prédának beállító, birtokló gondolkodásmód. Avallone ugyanakkor úgy látja, a női energia és kreativitás képes átformálni ezt a becsmérlő, alárendelő hozzáállást a nők mellett minden más gyengébbel és elesettel szemben is.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔