Hetvenéves a Fokoláre Mozgalom 1956-hoz kötődő önkéntes ága
A Fokoláre Mozgalom önkéntes ágának története szorosan összekapcsolódik az 1956-os magyar forradalommal. A mozgalom 1943-ban indult Olaszországban Chiara Lubich kezdeményezésére, az egység lelkiségére építve. Követői arra törekedtek, hogy az evangélium tanítását a mindennapokban, családjukban és munkájukban is megéljék. Az önkéntesek azok közül kerültek ki, akik világi emberként, saját szakmájukat gyakorolva vállalták ezt az életformát, nem pedig fokoláre közösségben éltek.
Az önkéntes hivatás formális megszületését XII. Piusz pápa 1956-os felhívása ösztönözte. A forradalom leverése után a pápa arra szólított fel, hogy Istent ne iktassák ki a társadalomból, amire Chiara Lubich azzal válaszolt: szükség van olyan önkéntesekre, akik megadják Istennek a társadalomban neki járó helyet. A hivatás szabályzata 1979-re érett be; követői radikálisan, személyesen és közösségben akarják megélni az egység evangéliumi lelkiségét. A mozgalom ma több mint 18 ezer önkéntest tart számon az öt kontinensen, a 106 éves olaszországi tagtól a 27 éves brazil fiatalemberig.
A 70. évfordulót október 24-én háromórás nemzetközi online találkozóval ünnepelték, amelybe a világ minden részéről bekapcsolódhattak. A programban Chiara Lubich gondolatai, valamint tizenkét kiválasztott tanúságtétel hangzott el kongói, kolumbiai, közel-keleti és magyar tapasztalatokról. Az önkéntesek hivatásukat öt szóval jellemzik: szabadság, hűség, radikalitás, közösségi élet és társadalmi elköteleződés.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔