Három eltérő társadalmi és pszichológiai minta áll a szólásszabadság támogatása mögött
Egy új pszichológiai kutatás szerint a szólásszabadság korlátozás nélküli támogatása nem minden esetben demokratikus meggyőződésből fakad. A legengedékenyebb válaszokat adók körében erősebbek voltak az összeesküvés-elméletekbe vetett hiedelmek, miközben kevésbé bíztak a társadalmi intézményekben. A tanulmányt a Personality and Individual Differences folyóirat közölte.
A Nejc Plohl, a Maribori Egyetem pszichológusa által vezetett kutatásban 563 európai felnőtt vett részt. A válaszadók egy 24 kérdésből álló felmérésben értékelték, mennyire fogadnak el négyféle vitatott megszólalást: a sértő beszédet, az ellentétes véleményeket, a nem mainstream vagy szokatlan elképzeléseket, valamint a társadalmi megosztottságot okozó beszédet és tiltakozást. A résztvevők politikai beállítottságukról, iskolai végzettségükről és nemükről is nyilatkoztak.
A kutatók először azt vizsgálták, hogy a válaszok valóban elkülöníthető kategóriákba rendeződnek-e. Az elemzés megerősítette, hogy a négy beszédtípushoz eltérő attitűdök kapcsolódnak, és nem támasztotta alá egyetlen, minden helyzetre érvényes szólásszabadság-attitűd létezését. Ezután látensprofil-elemzéssel keresték a hasonló válaszmintázatú csoportokat, és három különálló profilt azonosítottak.
A résztvevők mintegy 57 százaléka a „feltételes tolerancia” csoportjába került. Ők átlagosan elfogadóak voltak a sértő beszéddel és a nézeteltérésekkel szemben, de valamivel kevésbé tolerálták a heterodox, illetve társadalmilag megosztó megszólalásokat. A kutatás az intézményi bizalmat a politikusokhoz, újságírókhoz és tudósokhoz való viszony alapján mérte, az összeesküvéses gondolkodást pedig azzal, hogy a résztvevők mennyire hitték: a hivatalos magyarázatok gyakran az igazság eltitkolását szolgálják.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔