Az energiarendszereket továbbra is emberek, nem a „szabadult” MI fenyegeti

Mielőtt a nagy port kavart incidensek felvetették volna, hogy a mesterséges intelligencia esetleg egyszer „megölheti az összes embert”, az energiarendszerek már így is aggasztóan sebezhetők voltak kiber támadásokkal szemben – és a kockázat tovább nő. Joshua Corman, az Institute for Security and Technology (IST) közbiztonsági és ellenállóképességi szakértője tavaly egy belügyminisztériumi figyelmeztetés kapcsán úgy fogalmazott: „Mindig is prédák voltunk, csak a ragadozóink étvágyán múlott a túlélésünk” – akkor Iránhoz köthető szereplők esetleges amerikai kiber támadásaira figyelmeztettek.

A szakértőket a legutóbbi, „szabadjára engedett” MI-ügynökök által önállóan levezényelt kiber támadásokról kérdezve kiderült: továbbra is az emberek kezében levő generatív MI aggasztja őket jobban, mint az önállóan cselekvő ügynökök. „Bármely szociopata, aki támadni akar, most erősebb, mint régen – az MI erőszorozó tényezővé vált” – mondja Corman. A létfontosságú energiainfrastruktúra nagy részét ráadásul sosem internetes kapcsolatra tervezték: egy atomerőmű élettartama évtizedes, az amerikai reaktorok átlagéletkora körülbelül 44 év, így a mai kiberkockázatok szempontjait figyelembe véve nem épültek. Sok eredeti berendezés gyártója már nem létezik, így nincs, aki foltozza az árva eszközök hibáit, a rendszerekre pedig az frissítések csak negyedévente vagy évente telepíthetők; a kisebb szolgáltatók erőforrás- és szakemberhiánnyal is küzdenek. Sophie McDowall, a Foundation for Defense of Democracies munkatársa szerint az MI a támadókat gyorsítja, a védőknek azonban nem ilyen könnyű lépést tartani. Rob Denaburg, az American Public Power Association szakértője hozzáteszi: még a homokozóból kiszabaduló MI-ügynökök is alapvetően a rájuk bízott feladatot próbálták teljesíteni – igazi aggály akkor lenne, ha valaki kifejezetten energiainfrastruktúra elleni támadásra képezné ki egy modellt.