Röntgensugarakkal és gépi tanulással vizsgálták a dél-ázsiai pálmalevél-kéziratok eredetét
Nemzetközi kutatócsoport szinkrotronsugárzás és gépi tanulás segítségével fejtette meg a sérülékeny dél-ázsiai pálmalevél-kéziratok anyaghasználatát. Az npj Heritage Science folyóiratban közzétett projektben 85 eredeti kéziratot és 75 referenciamintát vizsgáltak a hamburgi DESY és a grenoble-i ESRF létesítményeiben. A módszer legnagyobb érdeme a teljes roncsolásmentesség, így az évszázados emlékekből nem kellett fizikai mintát venni.
A kutatók három röntgenes eljárást kombináltak: a SAXS módszer a rostszerkezetet, a WAXS a cellulózkristályok arányát, az XRF pedig a felületi elemek eloszlását mérte fel. Az adatok gépi tanulásos elemzésével megbízhatóan szétválaszthatók lettek a felhasznált pálmanemzetségek. Kiderült, hogy a Dél-Indiából és Srí Lankáról származó kéziratok rokon gyártási hagyományokat mutatnak, míg a thaiföldi emlékek ezektől markánsan eltérő eljárással készültek.
A kutatók – köztük Laura Gallardo és Patrick Huber – jelezték, hogy a pontos földrajzi eredethez a fizikai adatokat kodikológiai forrásokkal is össze kell vetni. Giovanni Ciotti szerint a roncsolásmentes ujjlenyomat-azonosítás olyan korabeli kereskedelmi hálózatok és eltűnt kézműves technikák feltárását teszi lehetővé, amelyek pusztán a szövegek alapján nem lennének megismerhetők.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔