Nyolcvan év után került elő Schrödinger kiadatlan kvantumfizikai kézirata
Nyolc évtizeddel megszületése után előkerült Erwin Schrödinger eddig kiadatlan kézirata, amely a kvantummechanika véletlenszerűségének természetét vizsgálja. A világhírű fizikus az 1940-es években is tovább gondolkodott azon, hogy a kvantumelméletben megjelenő valószínűségek a természet alapvető tulajdonságai-e, vagy csak abból fakadnak, hogy nem ismerünk minden háttérben meghúzódó tényezőt. A kéziratot Flavio Del Santo, a Genfi Egyetem kutatója elemzi az arXivon közzétett tanulmányában, és azt is vizsgálja, miért hagyhatta félbe Schrödinger a munkát.
A kérdés szorosan kapcsolódik Schrödinger 1935-ös macskás gondolatkísérletéhez. Ebben egy radioaktív atom bomlása egy halálos szerkezetet indít el, ezért a kvantummechanika egyszerű alkalmazása szerint az atom bomlott és nem bomlott állapotok szuperpozíciójában lehet, a macska pedig egyszerre élőnek és halottnak tekinthető, amíg a mérés egyértelmű eredményt nem ad. A gondolatkísérlet éppen azt szemléltette, milyen nehézségekhez vezet a kvantumos szuperpozíció makroszkopikus tárgyakra való alkalmazása.
A kézirat történeti hátteréhez tartozik, hogy John von Neumann 1932-ben olyan matematikai érvet tett közzé, amelyet sokan a rejtett változók elméleteinek cáfolataként értelmeztek. A vita 1943-ban újra fellángolt, amikor Edmund Taylor Whittaker egy polarizációs szűrő példáján keresztül érvelt a determinisztikus magyarázatok ellen. Satyendra Nath Bose 1944-ben kapcsolódó érvet mutatott be, majd Heinrich Pelzer megkérdőjelezte Whittaker következtetését.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔