Kábítószer nélküli transz is elmossa az ön és a környezet határait
A pszichológia az öntudatot hagyományosan két alkotóelemre bontja: a „narratív énre”, amely a múltra, jövőre és személyiségtulajdonságokra vonatkozó gondolatainkból áll, és a „minimális énre”, amely a testbe ágyazottság, a mozgások feletti uralom kérdés nélküli érzése. Francia kutatók egy új tanulmányban most azt vizsgálták, vajon az úgynevezett autonóm, kábítószer nélkül, önállóan előidézett kognitív transz – amelyet a gyakorlók személyes hangokkal és mozdulatokkal érnek el, mély érzékszervi elmélyülés, spontán testmozgás és élénk belső képek jellemzik – hogyan alakítja át ezt a két énréteget.
A dijoni Psy-DREPI laboratórium kutatói 17, speciális képzésen átesett gyakorlót kértek fel arra, hogy két pillanatot elevenítsenek fel: egy átlagos, ébrenléti állapotot (az utolsó étkezésüket) és egyik legintenzíbb trancélményüket. A tranzban a gondolatok a jövőre irányuló töredékére csökkentek (31,5-ről 2,7 százalékra), és a jelenre koncentráló gondolatok is visszaestek. A résztvevők sokkal kisebb mértékben érezték gondolataik és érzéseik szerzőjének magukat, miközben a „megfigyelői” érzés nem változott számottevően, az időérzékük pedig szinte teljesen eltűnt. A beszámolókhoz egyben erősebb belső béke is társult, ami azt sugallja, hogy az önközpontú gondolatok feloldódása pszichológiai valóságot érhet el kémiai szerek nélkül is.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔