Amazóniai kutatás: a legjobb védelem a még álló erdők megőrzése

Ahogy a 2026-os El Niño erősödik Amazóniában, egy Science-ben megjelent tanulmány arra hívja fel a figyelmet, hogy a még álló erdők védelme a tűztől és a fakitermeléstől gyakran kevesebb hangsúlyt kap, mint az erdőirtás megállítása vagy a már letarolt területek helyreállítása. A Lancaster University vezette brit, brazil, svéd és ausztrál kutatócsoport szerint ez az első ilyen szisztematikus összehasonlítás: a meglévő erdők védelmét és a mezőgazdasági területek újraerdősítését mérték össze költség és haszon alapján.

Több mint hárommillió hektárt vizsgáltak a brazíliai Pará állambeli Santarémben és Paragominasban, 2010 és 2020 között. Nagy felbontású műholdképeket terjedelmes terepi megfigyelésekkel ötvöztek: 381 felmérési transzekt 38 vízgyűjtőben és 499 vidéki birtokon, valamint 160 madár- és 426 fafaj eloszlási modellje. A tényleges földhasználat-változásból ellenpéldás forgatókönyveket építettek, hogy megbecsüljék, mi történt volna a biodiverzitással és az erdei szénkészletekkel más stratégiák mellett, és kiszámolták az egyes beavatkozások költségét.

Jos Barlow, a Lancaster professzora, a tanulmány vezető szerzője szerint politikára és forrásokra van szükség a trópusi erdőket zavaró és degradáló erdőtüzek megelőzésére és kezelésére, különösen ebben az El Niño-évben. Az éghajlatváltozással együtt hosszabb, forróbb és intenzívebb száraz évszakok alakulnak ki Amazónia „erdőirtási ívén”, ami növeli a tüzek kiterjedését és súlyosságát. Leonardo Miranda, a Lancaster vezető szerzője szerint nincs egyetlen csodafegyver, de a megmaradt erdőkkel kell kezdeni, és a védelemnek túl kell lépnie az irtás elkerülésén: a vad tűz és a fakitermelés okozta zavarás megelőzése adta a legnagyobb biodiverzitás-hasznot, a szénkészletek védelmében pedig szinte felért az erdőirtás megállításával.

Az újraerdősítés ott hozott érdemi hasznot, ahol az eredeti erdő nagy része már eltűnt, a teljes vizsgálati területen azonban önmagában kevésbé volt hatékony, és a vizsgált stratégiák közül a legdrágább. Egyetlen beavatkozás sem fordította meg a biodiverzitás és a szén teljes veszteségét. Nettó nyereség csak akkor jelentkezett, ha mindkét megelőző intézkedést (zavarás és irtás elkerülése) alkalmazták; a három beavatkozás együtt még nagyobbat hozott. Ez azért is fontos, mert a helyreállítás különösen sebezhető a tüzekkel szemben, miközben a globális vállalások és a brazil szövetségi, valamint állami politikák nagy hangsúlyt fektetnek az elveszett erdők visszaállítására. A finanszírozást a táj adottságaihoz kell igazítani, nem egyetlen módszerre támaszkodni mindenütt.