Az ingadozó agyjelek is szerepet játszanak a túlevésben

A Translational Psychiatryban megjelent kutatás szerint a magasabb testtömegindexű és gátlástalan evésre hajlamos emberek ingadozóbb agyi választ adnak az ételjutalomra. A következetlen jutalmazó jelek szerepet játszhatnak a túlsúlyban és a túlevésben; a falászavarban (binge eating disorder) szenvedőknél ráadásul a tudatos ételvágy is pillanatról pillanatra változékonyabb. A kórkép ismétlődő, kontrollvesztéssel járó nagy mennyiségű evéssel jár, és gyakran társul túlsúllyal, elhízással. A korábbi vizsgálatok főként az ételjelekre adott agyi jelek átlagos erősségét nézték; egy elmélet szerint a rendkívül jutalmazó ételek szenzibilizálják a motivációs pályákat. Ha a gyönyörért evés rendszeresen felülírja a telítettséget, a válasz inkább változékony lehet, mint egyenletesen erős.

Nils B. Kroemer, Mechteld M. van den Hoek Ostende és a tübingeni egyetem munkatársai a nucleus accumbensre (jutalom, várakozás, motiváció) és a dorsolaterális prefrontális kéregre (kognitív kontroll, impulzusszabályozás) összpontosítottak. Hetvenkilenc nőt vontak be: 35-en diagnosztizált falászavarral, 21-en ritkább epizódú, szubszindrómás formával, 23 kontrollszemély; az átlagos BMI-t kiegyenlítették, hogy az evészavar hatását elválasszák a testsúlyétól. Egy szorítóerő-feladatban pénzért vagy kis nassolnivalóért kellett erőt kifejteniük, egyéni maximális fogásra kalibrálva; a szükséges erőfeszítés hol látható, hol rejtett volt. A falászavarosoknál az ételvágy értékelése próbáról próbára jobban ingadozott, különösen a bizonytalan körökben — pénznél ez nem jelentkezett —, miközben a fizikai erőfeszítés nem változott ugyanígy; a kutatók szerint külső jelekre vagy szokásra támaszkodhatnak. A második szakaszban 59 nő éjszakai éhezés után fMRI-szkennerben ismételte a feladatot.