Az OpenAI kutatásának 80–90 százaléka a GPT-7-re és az azutánira megy

Boris Power, az OpenAI alkalmazott kutatásért felelős vezetője szerint a vállalat kutatásának 80–90 százaléka a GPT-7-re, a GPT-8-ra és az azutáni modellekre megy, mert ott van „a legnagyobb érték”. Az egy generáción belüli javítások — például a GPT-5.1 és a GPT-5.2 között — specializált tanítóadatokból születnek, és szándékosan rövid távú fogadások. Az igazi ugrás az új modellgenerációval jön, amikor „minden más is sokkal jobban működik”; minden ugrás után a cégnek újra meg kell tanulnia, hová érdemes gyors nyereségre költeni. A vállalaton belül ezeket a lépcsős frissítéseket „rendkívül rövidlátónak” tartják, de ma gyorsabb iterációt és tanulást adnak. Hosszú távon Power szerint mégsem ez a helyes stratégia.

A fő kihívást nem a modellminőségben, hanem a beléptetésben látja. A ChatGPT-felhasználók többsége nem tudja, mire használhatja a mesterséges intelligenciát; a jövőbeli modelleknek jobban kellene megmutatniuk a lehetőségeket, és előre kellene látniuk a felhasználói igényt. A GPT-4 gondos promptolást követelt, a GPT-5 könnyebb, de még sok visszajelzést kér. A GPT-6 már inkább olyan képes kollégaként működik, akinek elég egy célt adni.