A Polygon szerint a Control Resonant figyelmen kívül hagyja a sorozat legérdekesebb figuráját
A Polygon szerint a Control Resonant, a 2019-es Control folytatása, tudatosan próbál önállóan megállni: az Oldest House-ban tartó zárlat véget ért, Dylan Faden feladata pedig Manhattan megmentése, ahol a Hiss mellett egy új paranormális entitás is pusztít. A szerző nem ellenzi magát a váltást, de úgy látja, a Remedy Entertainment elveszíti azt a narratív elemet, ami az első részt sajátos módon tette ijesztővé. A sorozat legérdekesebb figurájának az Oldest House-t tartja; Dylan torz Manhattanben tett ugrálása során az épület csupán emlékdarabbá silányul.
Az Oldest House a Remedy-univerzumban „hatalmi hely”: paranaturális erők formálták. Kívülről hétköznapi kormányépületnek tűnik — brutalista, komor, impozáns —, pedig a Szövetségi Ellenőrzési Hivatal székhelyévé válása előtt is létezett. Nem építették és nem bérelték, hanem megtalálták. Csak azoknak látható, akik keresik; élő, más dimenziókhoz kapcsolódik, folyosói interdimenziós labirintussá válhatnak, ajtói a bolygó más pontjaira vezethetnek. A félelem nem abból fakadt, hogy bent egy entitás gyilkolt és lebegő pózokba kényszerítette az áldozatokat, hanem abból, hogy a ház ellentmond a racionális várakozásoknak. Shirley Jackson Hill House-a és Mark Danielewski House of Leaves-e is lények nélkül ijesztő: a tér maga lehetetlenné válik. Controlban egy folyosó olyan idegen struktúrákkal teli terembe vezethetett, amelyek elvileg be sem férnének az épületbe.
A Resonant ehelyett az ajtón kívülre lök: Inception-szerű, eltorzult városi utcákon kell furcsa lényekkel harcolni. Utcák hatalmas falakká emelkednek, épületek a gravitációt meghazudtolva vízszintesbe fordulnak, szellemajtókkal zónák között teleportálhatunk, kávézók rejtett átjáróiban Hiss-lények várnak. Szórakoztató játszótér, de hiányzik belőle a ház inherens, kísérteties titokzatossága.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔