Hajóroncs segített megérteni az ibériai tudományos forradalmat

A San José galleon faanyagát vizsgálva Ricardo Borrero Londoño, a Kolumbiai Antropológiai és Történeti Intézet régésze a spanyol hajóépítés matematikai alapjait tárta fel. Kutatása a Springer Nature szeptember 18-án megjelenő kétkötetes Brief History of Iberian Ship Conception and Design második kötetében kapott helyet. A rakomány helyett a hadihajó felépítésére koncentrált: a 17. és 18. századi tervezők összetett geometriai és koordinátarendszereket alkalmaztak a hajótestek, árbócok és szerkezeti elemek megalkotásakor. A spanyol korona területein a hajók görbületeit már azelőtt ábrázolták ilyen rendszerekkel, hogy René Descartes publikálta volna a róla elnevezett koordinátarendszert. Kozmográfia és filozófia is hatott a tervezésre.

A galleon a 17. század végén épült nemesfémek szállítására az amerikai gyarmatokról Spanyolországba. 1708-ban, a spanyol örökösödési háború barúi csatájában süllyedt el, miután Charles Wager brit hajóraja megtámadta a panamai Portobelóból Cartagena de Indias felé tartó flottát. A rakomány perui arany- és ezüstérméket, smaragdokat, kínai porcelánokat, személyes tárgyakat és fegyverzetet tartalmazott. Tavaly a kolumbiai hatóságok egy ágyút, egy porceláncsészét és három gyarmati kori érmét hoztak felszínre. A kötet más, kincsvadászok által ki nem rabolt 17. századi ibériai roncsokat is összevet, és az ibériai hajókat a tudományos forradalom technológiai vívmányaiként értelmezi.