Hatvanhárom év után is mestermű Rod Serling Pipről szóló Alkonyzóna-epizódja

Az Alkonyzóna ötödik, utolsó évadjának első epizódja az 1963-as „In Praise of Pip”, amelyet Rod Serling, a sorozat alkotója és házigazdája írt. Jack Klugman Max Phillips-t alakítja, egy alkoholista kisstílű fogadóirodást, akinek fia, Pip a még korai vietnami háborúban harcol. Max elengedne egy adósságot egy fiatalnak, de főnöke, Mr. Moran (S. John Launer) ezt nem tűri. A vita közben telefonon közlik Maxszel, hogy fia megsebesült Vietnamban és haldoklik; a srácot elküldi, Moran embere pedig belövi. A sebesült Max egy zárás utáni vidámparkba botorkál, ahol a varázslatosan ismét tízéves Pipet látja Billy Mumy alakításában.

A történet egyszerű, a természetfeletti elem enyhe; a súly Klugman játékán van. A 12 dühös ember 5. esküdtje, a Quincy, M.E. törvényszéki orvosa és az Odd Couple Oscar Madisonja mellett ez az egyik legerősebb drámai alakítása. A fiához intézett beszédben hangzik el: „I dreamed instead of did. And I wished and hoped instead of tried. But as God is my witness, Pip, I loved you.” A hívás után Max azt mondja: fia Dél-Vietnamban haldoklik, ahol „nem is kellene háborúnak lennie”. 1963-ban Kennedy még konfliktusnak, nem háborúnak nevezte a beavatkozást, amely körülbelül 1965-ig nyilvánosan népszerű volt; Serlingnek merész volt ezt a televízió egyik legnagyobb műsorán kimondani. Hatvanhárom évvel később az epizód más, „nem háborúnak” nevezett háborúk miatt is időtálló.