DNS igazolta: mezőkövesdi plébániáról került elő Szent László sípcsontjának egy darabja
Két évvel ezelőttig a kutatók sem tudtak arról a csontdarabról, amely a mezőkövesdi Szent László Plébánia szekrényéből került elő, és amelyre a „Crus Scti Ladislai Regis Hungariae” feliratot vésték: Szent László, Magyarország királyának lábszárcsontja. Maga a középkori címke keveset ért, mert az ereklyekultuszban egy szenthez köthető csontok gyakran megsokszorozódtak. Nagyváradi sírja rég megsemmisült, a győri székesegyházban őrzött Szent László-herma viszont történeti forrásokkal is igazoltan a király koponyájának egy darabját tartalmazza.
Szénizotópos kormeghatározás szerint a mezőkövesdi lelet 995 és 1149 közé datálható, és egy erős testalkatú, magas férfié volt. Ezután az ELTE Archeogenomikai Kutatóintézetében Borbély Noémi vezetésével összevetették a győri herma anyagával. A mitokondriális DNS alapján a két csont vagy ugyanahhoz a férfihoz tartozott, vagy anyai ágon rokonok voltak; elméletileg szóba jöhetne egy féltestvér is, de a darab ereklyeként való tisztelete ezt gyengíti.
Az ereklye útját 1758-ig lehet visszavezetni: akkor említette László király lábszárcsontját a gyöngyösi ferences kolostor leltárkönyve. A szerzetesrendek 1950-es feloszlatásáig ott maradt, majd Varga Sándor hozta magával, amikor a Gyöngyös Alsóvárosi Plébániáról a mezőkövesdi Szent László Plébániára helyezték, új szolgálati helyének védőszentje miatt.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔