Ötvenéves a szépnek született, de súlyos hibáktól szenvedő Lancia Gamma
Ötven éve, az 1976-os genfi Autószalonon mutatták be a Lancia Gamma Berlina és Coupé változatát. A modellnek papíron minden adottsága megvolt ahhoz, hogy a hetvenes évek kívánatos menedzserautója legyen: a Pininfarina elegáns, különleges karosszériát rajzolt hozzá, az autóba pedig könnyű, négyhengeres bokszermotor került. A 140 kilogrammos erőforrás alacsonyra helyezte a súlypontot, ezért a fronthajtás ellenére a Gamma meglepően semlegesen és agilisan viselkedett kanyarban.
A fejlesztés eredetileg egy Fiat–Citroën együttműködés része lett volna, amelyben a Lancia a CX platformját és hidropneumatikus futóművét használhatta volna. A francia állam 1972-ben azonban megvétózta az üzletet, így a mérnökök a Beta alapjait méretezték át. A Berlina ferdehátúnak tűnt, de valójában négyajtós szedán volt, a 115 milliméterrel rövidebb tengelytávú Coupé pedig még kívánatosabb formát kapott. Karosszériáját a Pininfarina készítette, közvetlenül a Ferrari 400 mellett.
A sikert végül súlyos műszaki és minőségi problémák akadályozták meg. A szervoszivattyút közvetlenül a vezérműtengely hajtotta, ezért ütközésig kitekert kormánynál a szíj átugorhatott, a motor pedig saját vezérműtengelyét is ledarálhatta. A gyár egy év után javította a hibát, de addigra a Gamma híre sokat romlott, amit a gyenge minőségű lemezek gyors és agresszív rozsdásodása tovább súlyosbított. Az 1980-as frissítés és a megbízhatóbb, Bosch-befecskendezős 2,5 literes motor már későn érkezett. A gyártás 1984-es leállításáig 15 272 szedán és 6 790 kupé készült, miközben a vevők inkább a Mercedes-Benz W123-at, a BMW 5-öst, a Citroën CX-et vagy a Volvo 240-et választották.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔