Akár tízezreket is érhetnek a nagyszülők fiókjában lapuló régi fillérek
Magyarországon 1999-ben vonták ki végleg a fillércímleteket, amelyek több mint egy évszázadon át a mindennapok váltópénzét jelentették: előbb a Monarchia koronájának a hallerral együtt, később a pengőnek és az új forintnak a váltópénze volt. Az utolsóként forgalomból eltűnő 50 filléresekből akkoriban még mintegy 300 millió darab keringett, így szinte minden háztartás fiókjában maradt belőlük. Az első 1 filléreseket 1892-ben kezdték verni; a mindössze 17 milliméteres bronzérméből sok millió készült, ezért ezeknek a tömegesen előforduló daraboknak a legtöbb évjárata ma mindössze néhány száz vagy ezer forintot ér a numizmatikai piacon. A gyűjtői világ azonban a hiánypéldányokra vadászik: a magas árak titka a kis példányszám, mert egymilliós darabszám felett kezdődnek a valódi forgalmi érmekibocsátások. Ilyen az 1929-es 1 filléres, amelyből mindössze mintegy 417 ezer készült, és amelyet horthykori érmeként 65 ezer forintos fix áron hirdettek, bár a Darabanth aukciósház archívumában egy ilyen darab 11 ezer forintos kikiáltási áron szerepelt, ami közelebb áll a valósághoz. A modern utánveretek külön kategóriát képeznek: a Magyar Pénzverő 2016-ban csupán 100 példányban, díszdobozban bocsátott ki ezüst utánveretet az 1906-os Ferenc József-féle 1 fillérből, amely több mint 127 ezer forintért cserélt gazdát a Galéria Savarián. A hálás tanulság: az internetes hirdetési ár és a valóban kifizetett összeg között jelentős különbség lehet, a ritka, jó állapotú és alacsony példányszámú veretek azonban akár tízezreket is érhetnek.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔