Megbízhatatlan elbeszélő vizsgálja az emlékezetet és az igazságot Aea Varfis-van Warmelo regényében
A brit–görög Aea Varfis-van Warmelo Goldsmiths-díjra jelölt első regénye, az Attention Seeking Behaviour egy olyan narrátort követ, aki az írónő nevét viseli, és már a nyitányban kijelenti magáról, hogy hazudik. A fiatal nő írónak készül, de félbehagyta költészeti doktori tanulmányait, érdektelen munkákból él, és a szexet a magány egyik formájaként írja le. Kényszeresen hazudik: szórakozásból, flörtölés közben, együttérzésért vagy azért, hogy megőrizze a magánéletét. Saját hazugságait mégis tisztábbnak gondolja, mint a csalókét.
A történet mélyén gyász és trauma húzódik. A narrátor parkokban és csatornákban látott holttestekről beszél, ám beszámolója folyamatosan kicsúszik az olvasó kezéből. A regény második részében egy újságíró megbízásából jogi iratokat másol egy olyan nemi erőszakos ügyről, amelyben egy oktatót vádolnak egy hallgató megtámadásával. A sértett átadja a telefonját és a laptopját a rendőrségnek, később azonban visszalép, miután a nyomozók a megtévesztés jeleit keresik a vallomásában.
A könyv azt vizsgálja, milyen következetesnek, teljesnek vagy koherensnek kell lennie egy nő beszámolójának ahhoz, hogy higgyenek neki. A narrátor saját, Isaac nevű volt barátjához kötődő traumáját sem tudja közvetlenül megnevezni, csak szinte rendőrségi jelentésként bontja ki. A regény nem kínál egyszerű megoldásokat, inkább az olvasót szembesíti azzal, mennyire hajlamos maga is eldönteni, kinek hisz.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔