A budai MOM-gyár utolsó gyárépülete kiugró, felhőkarcolós toronnyá újult
A MOM márkaneve évtizedeken át minden magyar háztartásban ismert volt, legalább a filléres Fotobox fényképezőgépek vagy az asztali órák révén. Az üzem százötven éve a Kolozsvári Egyetemen jött létre, majd Budapestre költözött, és 1905-ben foglalta el a Csörsz utcai telepet. A Sas-hegy, a Gellért-hegy, a Várhegy és az Orbán-hegy között, a mai BAH-csomópont tőszomszédságában a rendszerváltásig sorra nőttek a csarnokok; a mai pláza helyén a század első éveiben a Hülyék Intézete működött.
A piac átalakulása, a Szovjetunió összeomlása, a privatizáció, az olcsó import és a városfejlesztés után a katonai és polgári geodéziai műszereket, finommechanikai, laboratóriumi és számítástechnikai eszközöket gyártó gyárnak nem maradt maradása. 1997 és 1999 között a Csörsz utca menti csarnokok romhalmazzá váltak. 2001-re Puhl Antal DLA és Dobrányi Ákos tervezte MOM Park bevásárlóközpont, Puhl irodaépületei és Noll Tamás társasházai álltak a helyükön.
A közvélemény biztosra vette, hogy az üzem eltűnt. Emlékeztetőként maradt az 1950–1951-ben ifj. Dávid Károly által tervezett MOM Kulturális Központ – a hazai szocreál és a Bauhaus találkozása –, a háború után eltűnt modernista gyárcsarnok csúcsán álló, Haich Erzsébet 1939-es, hatméteres Íjászának a kétezres évek végén készült másolata, valamint egy lakóház sarkában szinte láthatatlan, rossz állapotú emlékmű. Egy üzemépület azonban túlélte a bontást, és néhány évvel korábban amerikai stílusú, a kilencvenes évek hangulatát idéző, felhőkarcolós toronnyá alakult. A cikk azt vizsgálja, miért kapott esélyt két épület, ki állt a projekt mögött, igaz-e, hogy a felső szinteken az ország egyik legfényűzőbb irodája készült, mi köze ehhez a hatvanas–hetvenes évek egyik ismert magyar zenészének, és hogyan hasznosítják ma a tornyot.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔