Lakásfoglalások és utcai temetések kísérték az 1956-os budapesti hétköznapokat
Az 1956-os forradalom napjaiban Budapest mindennapi élete rövid idő alatt teljesen átalakult. Tabajdi Gábor történész szerint a korábban szigorúan ellenőrzött nyilvános terek felszabadulása, a kommunista hatalom jelképeinek eltávolítása és a Magyar Rádió ostroma egyszerre jelentett gyakorlati és szimbolikus térfoglalást. A középületekről és gyárakról leverték a vörös csillagokat, miközben a város működését a harcok, az ellátási nehézségek és a közlekedési adottságok is meghatározták.
A felkelőközpontok jellemzően a Nagykörút, a négyes-hatos villamos vonala, a sugárutak és a pályaudvarok környékén alakultak ki. Ezek stratégiai jelentőségű pontok voltak, ráadásul a vidékről érkezők és az átutazók is itt kapcsolódhattak be a fegyveres ellenállásba. A Corvin közben a Nagykörút és az Üllői út sarkán épült ki az egyik legerősebb állás, a Széna téren pedig a metróépítkezés fúrótornya és munkásszállója, valamint a Déli pályaudvar közelsége segítette az ellenállókat. Vasúti kocsikat barikádként is használtak.
Heves harcok zajlottak a Móricz Zsigmond körtéren és a Keleti pályaudvarnál, miközben a közélet is gyorsan megélénkült. A történész az október 23-át követő hétköznapok olyan jelenségeiről is beszél, mint a lakásfoglalások, az utcai temetések és a kilyuggatott kenyerek. Az élelmiszer-ellátás rendkívüli körülmények között működött: a pestiek húsellátásának egy részét a Gubacsi úti lóvágóhíd biztosította.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔