Nicolas Winding Refn a Neonpokolról: klinikai halálból térve vissza, Istenről és Ryan Goslingról

A dán Nicolas Winding Refn, a film örökös fenegyereke a HVG-nek beszélt a héten mozikba kerülő Neonpokolról (angol címe Her Private Hell) és arról, hogy néhány éve filmesként úgy érezte: nincs tovább, mindent elmondott, amit akart. Aztán a műtőasztalon – saját szavaival – nemcsak majdnem halt meg, hanem valóban meghalt: huszonöt percig volt klinikai halálban, „odaát”. Az alkotói láng már ezelőtt kihunyt. Szerinte ilyenkor két lehetőség van: tovább menni, és hagyni, hogy a láng lassan végleg kialudjon, vagy rögtön levonulni a színről. Nála gyorsan történt, kiszállt belőle minden kreatív erő.

A halált utólag áldásként éli meg. Szerencsésnek tartja az életét, és amikor visszahozták, úgy érezte, Istennek terve van vele: második esélyt kapott, mint George Bailey Az élet csodaszép című filmben. Ez művészi feltámadás is volt: a kreatív láng újra úgy lobogott, mint huszonnégy évesen. A teste jóval idősebb volt, a vágyai viszont egy huszonéveséi. A saját privát poklát a középszerűségben jelölte meg; arra, hogy a nézői szenvedés egy maníros művészfilmen vagy a levegőért küzdés egy tömött buszon-e a pokol, azt mondta, a kettő együtt is lehetne. Az interjúban a film mellett Istenről és Ryan Goslingról is szó esett.