Három évszázad női szépségideáljának változását mutatják az európai portrék
A Northumbriai Egyetem kutatása szerint az európai portréfestészetben 1650 és 1950 között fokozatosan átalakult az ideális női megjelenés. A korábbi, kerekdedebb testalkatot és fiatalos arcot előnyben részesítő ábrázolások helyét egyre inkább a nyúlánkabb, karcsúbb, olykor androgün hatású sziluett vette át. A változás nem csupán a test formájában, hanem a portrékon szereplő nők becsült életkorában is megmutatkozott: a 19. és 20. századi arcok idősebbnek tűntek, mint a korábbi évszázadok modelljei.
A kutatók 606 olyan európai festményt vizsgáltak, amely felsőosztálybeli, felnőtt nőket ábrázolt, és a felsőtest legalább részben látható rajta. A művek alapján 1570 résztvevő becsülte meg a nők derék-csípő arányát, testsúlyát, életkorát és vonzerejét. Az eredmények szerint az 1650-es évektől a 18. század közepéig még a szélesebb csípő és a kerekdedebb forma dominált, később azonban a testalkat egyre nyújtottabbá és „csőszerűbbé” vált.
A tanulmány értelmezése szerint ez a termékenységhez és fiatalsághoz kötött vizuális jegyek fokozatos háttérbe szorulását jelzi. A változás összefügghetett a társadalmi és gazdasági átalakulásokkal, a nők növekvő mobilitásával, valamint a divat változásával. A Gibson-lány, az 1920-as évek fiús flapper stílusa, majd Twiggy rendkívül vékony megjelenése és az 1990-es évek „heroin chic” irányzata ennek a hosszabb folyamatnak a későbbi állomásai voltak.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔