Matematikai modellel elemezték Jézus feltámadásának korai tanúvallomásait
Nathan Rockwood, a utahi Brigham Young Egyetem filozófusa valószínűségszámítási és statisztikai modellel vizsgálta, mennyire lehetett volna hosszú távon fenntartani egy kitalált történetet Jézus feltámadás utáni találkozásairól. A kiinduló feltételezés szerint, ha Jézus követői tudatosan hazudtak volna, a történet nyilvános és ismétlődő terjesztése során valamelyik résztvevőnek idővel fel kellett volna fednie a megtévesztést. A modell minden tanúnál évi 1 százalékos lelepleződési eséllyel számolt.
A számításokba az ókori római népességi és élettartam-adatokat is beépítették Robert McIver kutatásai alapján. Ezek szerint tíz év elteltével a tanúk mintegy háromnegyede, harminc év után pedig körülbelül a harmada lehetett még életben. A kutató két csoporttal számolt az első századi keresztény iratok, elsősorban Pál apostol levelei alapján. A szűkebb, 16 fős csoportba a 11 apostol, Pál, Jézus testvére, Jakab, valamint az üres sírt megtaláló három nő tartozott. Ennél a csoportnál a modell szerint 95 százalékos valószínűséggel 28 éven belül lelepleződött volna a kitaláció.
A 23 fős, bővebb csoport esetében — amelyhez további női tanúkat, az emmauszi tanítványokat, Mátyást, Józsefet és Istvánt is hozzáadták — ugyanez a küszöb 17 év volt. Mivel a fennmaradt források nem őriznek megbízható nyomot ilyen lelepleződésről vagy beismerésről, Rockwood szerint a tanúk beszámolói őszinték lehettek. A modell azonban nem bizonyítja a feltámadás tényét: eredménye döntően függ az évi 1 százalékos lelepleződési arány feltételezésétől, és legfeljebb a tudatos összeesküvés magyarázatának statisztikai gyengeségét mutatja.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔