Politikai szerepet is kaptak a szépségideálok az NDK-ban
Az NDK hivatalosan a nemek közötti egyenlőséget és a társadalmi különbségek felszámolását hirdette, a szépség és az ápolt külső azonban továbbra is fontos társadalmi jelző maradt. Stefanie Eisenhuth, a Leibniz Jelenkortörténeti Kutatóközpont történésze a Gerda Henkel Alapítvány támogatásával azt vizsgálja, hogyan alakult a keletnémet szépségkultúra 1945 és 1995 között. A „Szépséget mindenkinek!” című projekt arra is keresi a választ, miként vált a testápolás a megkülönböztetés és az állami reprezentáció eszközévé.
A kutatás szerint a rendezett megjelenés nem pusztán magánügy volt: a szocializmus eredményeinek látható bizonyítékaként is értelmezték. Az emberek külsejükön keresztül fejezhették ki társadalmi helyzetüket, identitásukat és a politikai rendszerhez való viszonyukat. Eközben a keletnémetek figyelték a nyugatnémet divatot és kozmetikai trendeket, miközben a tervgazdaság hiányai miatt sok termékhez nehezen jutottak hozzá. A nőknek egyszerre kellett helytállniuk a munkahelyen, a családban és a gyermeknevelésben, miközben vonzerejük megőrzését is elvárták tőlük. Eisenhuth levéltári iratokat, divatlapokat, életmód-tanácsadó kiadványokat, audiovizuális anyagokat és kortársakkal készült interjúkat elemez, hogy feltárja az ideálok hétköznapi megélését.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔