Anthony Ippolito Oscar-esélyes filmje: az „I Play Rocky” Stallone-életúttá vált

Anthony Ippolito a zürichi agglomerációban, egy sportközpont bokszringjében készült a Peter Farrelly rendezte I Play Rocky európai premierjére. A Variety szerint a film a Rocky készítéséről szól, és gyakorlatilag Sylvester Stallone alakításának is tekinthető: Ippolito olasz gyökereivel, fekete hajával és tekintetével szinte hasonmása a színésznek, a jellegzetes, elnyújtott beszédet pedig Stallone születéskor, fogóval okozott arcbénulása miatt gyakorolta. Amikor először megjelenik a vásznon, a közönségnek nem kell meggyőzni.

A szerepet nem várakozással szerezte meg. Amikor hírt olvasott arról, hogy producerek a Rocky születéséről készítenek filmet, a nagymamája pincéjében nehézzsákot akasztott fel, és forgatókönyv nélkül készített egy self-tape-et, amelyen a bokszoló fizikumát utánozta. Farrelly – a Green Book rendezője – a felvétel után lezárta a castingot, mielőtt az igazán elindult volna. Ippolito először ennél a filmnél lépett ringbe; a kötélzetet tanulnia kellett, a ringet pedig Colosseumhoz hasonlította. A film örök, ezért az egyszeri lehetőséget a lehető legjobban akarta kihasználni.

A történet arról szól, hogyan tartott ki Stallone a United Artists ellenében, hogy a saját maga írta Rockyban ő játssza a címszerepet. A hetvenes évek közepén küszködő színész volt, erotikus filmekben kapott munkát, számlái halmozódtak, első gyermeke érkezett. Robert Chartoff és Irwin Winkler 300 ezer dolláros, inflációval számolva mintegy 2 millió dolláros csekket ajánlott; ő nemet mondott, és Rocky lett. A film 1976-ban három Oscart nyert, a legjobb film díjában a Taxi Drivert és az All the President’s Ment is megelőzte; öt további Rocky-rész és a Creed-franchise követte. Ippolito korábban a Paramount+ The Offer minisorozatában Al Pacinót játszotta A Keresztapa készítésének történetében; ezt tűzkeresztségnek nevezte, amely fogalmilag is segített egy újabb ikonhoz nyúlni.