Az egyházaknak szembe kell nézniük az állambiztonsági hálózatban részt vevő püspökök múltjával
Az egyházi vezetők állambiztonsági múltja nem új kutatási téma, mégis rendre meglepetést kelt egy-egy újonnan előkerülő név. Az ÁBTL kutatója, Vörös Géza korábbi nyilatkozatai, valamint Adriányi Gábor egyháztörténész tanulmánya is azt mutatja, hogy a katolikus és protestáns egyházak vezetői közül sokan kapcsolatba kerültek a hálózattal. A november 4-én nyilvánosságra került akták ismertetése ismét ráirányította a figyelmet erre a társadalmi szinten máig kibeszéletlen múltra.
A kérdés már 2005-ben komoly vitát váltott ki, amikor egy nem hitelesített, 219 nevet tartalmazó lista állítólagos ügynököket sorolt fel, köztük egyházi vezetőket is. Veres András akkor arról beszélt, hogy az érintett papok egy része a diktatúra nyomása alatt került nehéz helyzetbe, és azt kérdezte, miért éppen az áldozatok neve váljon nyilvánossá. Kocsis Elemér, akinek neve szerepelt a listán, tagadta, hogy ügynök lett volna.
Az evangélikus egyház a 2005-ös vita után tényfeltáró bizottságot hozott létre, amely húsz éve kutatja és publikálja a témát, de a nyilvánosságra hozatal szükségességéről továbbra sincs egyetértés. Szemerei János az érintettek személyiségi jogait és az egykori kényszerpályák utólagos félreértelmezésének veszélyét hangsúlyozta. Steinbach József református püspök szerint a gyógyulás útja a megbocsátás lehet, de az igazság feltárása egyszerre felszabadító és megterhelő. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia úgy vélte, az akták nyilvánossága akkor szolgálhatja a múlt feldolgozását, ha nem leegyszerűsítő ítéletekhez vagy személyek tönkretételéhez vezet.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔