Nyolcvanöt éve történt a Babij Jar-i mészárlás

Nyolcvanöt évvel ezelőtt, 1941 szeptemberében a kelet-európai holokauszt egyik legsötétebb fejezete játszódott le Kijev mellett. A német csapatok szeptember 19-én szállták meg az ukrán fővárost, majd a városközpontban történt robbanásokat – amelyeket valójában a visszavonuló szovjet erők által elrejtett aknák okoztak – ürügyként használták fel a helyi zsidóság elleni megtorlásra. Szeptember 29-én és 30-án a Sonderkommando 4a egységei, helyi kisegítő erők közreműködésével, a város szélén lévő Babij Jar-i szurdokhoz terelték a zsidó lakosságot, ahol két nap alatt 33 771 embert lőttek agyon. A tömeggyilkosságok ezzel nem értek véget: 1943 őszéig folytatódtak, és az áldozatok között romák, szovjet hadifoglyok és pszichiátriai betegek is voltak. A meggyilkoltak teljes számát mintegy százezer főre becsülik. 1943 nyarán a németek megkísérelték eltüntetni a bűntett nyomait: a közeli Szirec tábor foglyait kényszerítették a holttestek exhumálására és elégetésére, ám a megszökött foglyok vallomásai később perdöntő bizonyítékká váltak. A szovjet hatóságok a tragédia etnikai jellegét évtizedekig elhallgatták, az áldozatokat csupán szovjet állampolgárként tartották számon. A terület egy részét ipari hulladékkal töltötték fel, ami 1961-ben kurenyivkai katasztrófához vezetett. Az első állami emlékmű 1976-ban nem tett említést a zsidó áldozatokról; a Menóra-emlékművet csak a független Ukrajna megalakulása után, 1991. szeptember 29-én avatták fel. A helyszín ma kiterjedt emlékparkként működik, ahol 2001-ben a kivégzett gyermekek, 2016-ban a meggyilkolt romák emlékére is szobrot emeltek, 2021-ben pedig egy szimbolikus fa zsinagóga is megépült.