Nem IQ-biológia, hanem jómód: a környezet alakítja a gyerekek agyát

A Washington University School of Medicine kutatói Scott Marek vezetésével a Science folyóiratban közölték azokat az eredményeiket, amelyek alapjaiban kérdőjelezik meg, amit a kognitív idegtudomány a biológiai alapú intelligenciáról gondolt. A kutatás az amerikai Adolescent Brain Cognitive Development Study hatalmas adatbázisára épült, amely több ezer kilenc-tíz éves gyerek fejlődését követi. A kutatók két MRI-alapú mérést hasonlítottak össze 649 nem képalkotó változóval: a pihenő állapotú funkcionális kapcsolódást, amely azt térképezi, hogy az agy különböző régiói hogyan kommunikálnak, valamint a kéreg vastagságát. A változók fizikai egészségtől a nevelésen és személyiségen át az anyaghasználatig terjedtek. Ebből a széles mezőnyből a társadalmi-gazdasági státusz mutatta a legerősebb és legmegbízhatóbb összefüggést az agyi adatokkal: a legnagyobb hatású tényező a gyerek otthonának irányítószáma volt, amely az iskolák minőségét, a környezeti toxinokat és az erőforrásokhoz való hozzáférést foglalja magában. A kérdőnél alvásidő és képernyőhasználat következett, miközben a kogníció hagyományos mérőszámai és a mentális egészség tünetei jóval hátrébb szerepeltek. Az agytérkép azt mutatta, hogy a jómód elsősorban az elsődleges mozgásos és érzékszervi területekkel áll összefüggésben, nem pedig a komplex gondolkodásért felelős homlok- és fali kéreggel. A mintázat szinte teljesen megegyezett az élettani izgaltság, az alváshiány, a stressz és a stimuláns hatásainak biológiai ujjlenyomataival. A legdöntőbb felfedezés, hogy az IQ-hoz rendelt agyi mintázat szinte azonos a társadalmi-gazdasági mintázattal: amikor a kutatók statisztikailag kiszűrték a jómód hatását a teszteredményekből, az agy és az IQ kapcsolata nagyrészt eltűnt. Vagyis amit eddig veleszületett intelligencia jelének hittek, az lényegében a környezeti kiváltságot, a stresszt és a rossz alvást tükrözi.