Parlamenti harc fenyegeti az iraki Kurdisztán egységét
Az iraki Kurdisztán két, az 1990-es években polgárháborút vívott pártja, a Patriotic Union of Kurdistan (PUK) és a Kurdistan Democratic Party (KDP) 2006 óta feszült szövetségben kormányozza Észak-Irak túlnyomórészt kurd autonóm régióját. A megállapodás amerikai közvetítéssel jött létre: a KDP a kurdisztáni elnökséget, a PUK a bagdadi iraki elnöki tisztséget kapta. A szövetség túlélte a 2014-es Iszlám Állam elleni háborút és 2026 eleje óta Irán és proxyjai több mint ezer támadását is, most azonban a parlamenti mandátumok és a kabineti posztok elosztása a formális szakadás szélére sodorta.
A PUK 2009-től kisebb ellenzéki pártoknak veszített helyeket; 2013-ban a százfős kurd parlamentben a KDP 38, a PUK 18 mandátumot szerzett, 2018-ban pedig a KDP a bagdadi elnöki posztot is megkérdőjelezte. Jalal Talabani 2017-es halála után belharc következett: fiát, Bafel Talabanit 2022-ben a párt élére választották, unokatestvérét, Lahur Talabanit merényletterv vádjával öt év börtönre ítélték, amit ő tagad. A 2024. októberi választáson a KDP 39, a PUK 23 mandátumot kapott; a KDP a helyek arányában osztaná a tárcákat, a PUK a 2006-os 50–50-es kulcshoz ragaszkodik. A régiónak 2024 vége óta nincs működő parlamentje. November 4-én a KDP ellenzéki disszidensekkel és három PUK-taggal elérte az 51 fős határozatképességi küszöböt, összehívta a parlamentet és új elnökséget választott. November 5-én a PUK formálisan kilépett a közös kormányból. Hoshyar Siwaily, a KDP külügyi irodájának vezetője szerint a két évnyi tárgyalás zsákutcába jutott. November 11-én Tom Barrack, az Egyesült Államok törökországi nagykövete a Trump-adminisztráció nevében azt tanácsolta, hogy „lépjenek túl rajta”, és egységes Kurdisztán Régiót sürgetett; Bafel Talabani ugyanezzel a felszólítással fordult a KDP-hez. A kompromisszumkészség dönti el, megmarad-e az autonómia, a nemzetközi támogatás és a mindennapi élet keretei.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔