Ebola: miért nincs még mindig vakcina?
Az ebolát évtizedek óta ismerjük, a Kongói Demokratikus Köztársaságban (KDK) most tomboló járványt okozó Bundibugyo-törzs ellen azonban továbbra sincs engedélyezett vakcina vagy hivatalos kezelés. Az első tudományosan dokumentált járvány 1976-ban tört ki a mai KDK-ban, az Ebola folyó közelében, az akkor Zaire néven ismert országban. Ötven évvel később a kórokozó az Orthoebolavirus ritkább Bundibugyo-típusa; a vírust 2007-ben azonosították az ugandai Bundibugyóban, 2012-ben a KDK-ban is volt kitörés.
Torsten Feldt, a düsseldorfi egyetemi klinika trópusi betegségekkel foglalkozó orvosa elszalasztott lehetőségnek tartja, hogy a két korábbi járvány után nem készültek oltások és terápiák. Leonie Mayer, a Német Infekciókutatási Központ (DZIF) és a hamburgi egyetemi klinika vakcinafejlesztési intézetének kutatója szerint a hatékonyságot csak tényleges járványban lehet megerősíteni. Mayer annak a friss tanulmánynak a vezető szerzője, amely azt vizsgálta, hogy a már engedélyezett Ervebo oltás más ebolatípusok ellen is használható-e.
Immunológiai szempontból az ebola jobb vakcinajelölt, mint az influenzavírusok vagy a HIV, mert kevésbé mutálódik. A paradoxon: a Bundibugyo ellen így sincs engedélyezett védelem. A veszélyes orthoebolavírusok közé tartozik a korábban zairei ebolának nevezett EBOV, a szudáni vírus (SUDV) és a Bundibugyo (BDBV). Az Ervebót a zairei változatra fejlesztették; a szudáni törzs ellen a fejlesztés előrébb tart, mert sok kutató azt tartotta valószínűbbnek. A Bundibugyo kevésbé agresszív, ezért a fertőzöttek tovább mobilisak maradhatnak. Mayer csapata keresztreaktív T-sejtes választ talált Bundibugyo ellen, kisebb mértékben a szudáni vírus ellen is; az még nem eldöntött, hogy ez tényleges védelmet vagy enyhébb lefolyást jelent-e.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔