Hetven éve használt leukémiás gyógyszer működéséről új felismerés született

Több mint hetven éve használják a 6-tioguanint (6-TG) leukémia kezelésére; a CeMM (Osztrák Tudományos Akadémia) az Oxfordi Egyetem, a Weizmann Intézet és a Dundee-i Egyetem munkatársaival az NUDT5 fehérjét azonosította a sejtreakció váratlan tényezőjeként. A Kubicek- és Huber-laborok 2025-ös Science-cikke szerint az NUDT5 nemcsak enzim, hanem molekuláris váz is.

Tuan-Anh Nguyen (CeMM) szerint az enzim gátlása alig hatott; az számított, hogy a fehérje jelen van-e. Célzott fehérjebontással a sejtből eltávolították. Anne-Sophie Marques oxfordi munkája sejtplatformmal gyorsította a keresést; a Huber-labor szelektív NUDT5-bontókat, köztük a dNUDT5-öt, és olyan kontrollokat készített, amelyek kötődnek, de nem pusztítják a fehérjét. A bontás és a genetikai kísérletek védték a sejteket a 6-TG toxicitásától, dózisfüggően – Ludwig Bauer szerint ez volt a döntő megfigyelés. Kilian Huber (Oxford, Centre for Medicines Discovery) szerint így derült ki a hagyományos inhibitorok által elmulasztott biológia.

Az NUDT15-ről már ismert, hogy befolyásolja a tiopurin-választ: elvesztése érzékenyebbé, az NUDT5 csökkentése ellenállóbbá teszi a sejteket a 6-TG-vel szemben; a két fehérje más mechanizmussal, ellentétes irányba hat. Stefan Kubicek (CeMM) szerint a fehérjéknek az enzimaktivitástól független szerepük is lehet, ami segíthet megérteni a betegek eltérő válaszát.