Nathan Fielder együttérzéssel közelít Elizabeth Holmes történetéhez
A „You Can See Everything” Elizabeth Holmes történetét dolgozza fel, és a film előzetese alapján sokan egy látványos bukástörténetre, a Theranos alapítójának újabb nyilvános megszégyenítésére számíthattak. Nathan Fielder rendező azonban Lance Oppenheimmel közösen ennél bizonytalanabb és összetettebb megközelítést választott. Holmes és férje, Billy Evans maguk keresték meg Fieldert, aki közismerten szkeptikus alkotó, ezért kezdetben úgy tűnhetett, mintha saját maguk állítottak volna csapdát maguknak.
A 174 perces dokumentumfilm nem menti fel Holmest, és nem kérdőjelezi meg egyszerűen az ellene felhozott ügyeket. Inkább azt vizsgálja, hogy a rendkívül nehezen megfejthető viselkedése mennyiben tudatos szerepjáték, és mennyiben lehet mögötte olyan lelki sérülés vagy pszichológiai probléma, amelyet a film sem képes pontosan azonosítani. Fielder és stábja 34 napot töltött Holmes és Evans mellett, majd a nő bebörtönzése után még évekig folytatta a munkát.
A rendező egy késői jelenetben arról beszél egy, egyelőre meg nem nevezett világsztárral, hogy talán mégis őszintének láthatja Holmest. A másik fél ezt inkább manipulációként értelmezi, és Stockholm-szindrómához hasonlítja Fielder reakcióját. A film ereje a kritika szerint éppen abban rejlik, hogy nem kínál végleges megfejtést, hanem az ítélkezés mellett az együttérzés lehetőségét is felveti.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔