Ősi európai DNS alapján vizsgálták a germán és a kelta nyelvek eredetét
Egy nemzetközi tanulmány több mint 4500 ősi európai emberi maradvány DNS-ét elemezte – közülük 712 genomot most szekvenáltak először –, és a Nature-ben közölt archeogenetikai, régészeti és nyelvészeti eredmények alapján pontosabb képet ad a germán és kelta nyelvek európai terjedéséről. A Koppenhágai és a leideni egyetem kutatói szerint a DNS önmagában nem árulja el, milyen nyelven beszélt valaki; a genetikai, tárgyi és nyelvtörténeti bizonyítékok összekapcsolásával viszont nyomon követhető a népességmozgás. A vezető szerző, Eske Willerslev mellett Hugh McColl is hangsúlyozta: a DNS ott és akkor mutatott új lakosságot, ahol és amikor a nyelvészek a legkorábbi germán formák szétválását várták.
A legfontosabb felfedezés egy eddig ismeretlen, Kr. e. 2000 körül lezajlott skandináviai migráció: a Balti-tenger partvidékéről érkezők gyorsan szétterjedtek, és a kutatók szerint ők hozhatták a mai germán nyelvek – angol, német, holland, skandináv nyelvek – legkorábbi ősét. Ez cáfolja azt a több mint százéves konszenzust, amely a gyökereket egy mintegy ötezer évvel ezelőtti kora bronzkori vándorláshoz kötötte; az új adatok szerint az alapok ezer évvel később szilárdultak meg. Mintegy 1500 évvel ezelőtt, a viking expanzió előtt Észak-Németország felől Dánia és Dél-Svédország felé indult jelentős mozgás, különösen Sjællandon váltak dominánssá az újonnan érkezők; ez egybeesett az óészaki nyelv kialakulásával, és a dán, illetve svéd vikingek genetikailag is kötődtek hozzájuk, akárcsak a Britanniát meghódító angolszászokhoz.
A kelta nyelvek ma főként Írországban, Walesben, Skóciában és Bretagne-ban maradtak fenn, kétezer-ötszáz éve azonban Közép- és Nyugat-Európa nagy részén beszélték őket. A vita arról, hogy a bölcső az atlanti partvidéken vagy beljebb, Közép-Európában volt-e, a DNS alapján a mintegy 3000 évvel ezelőtti közép-európai, nyugat felé tartó migráció javára dől: a mozgás elérte a mai Franciaországot, a Brit-szigeteket és az Ibériai-félszigetet. A hagyományos glottokronológia és a zsinegdíszes, illetve harangedényes kultúrák térképezése önmagában spekulatív maradt, mert a tárgyi kultúraváltás nem feltétlenül jelent demográfiai vagy nyelvi váltást.
Folytasd az appban — szavazz és szólj hozzá ➔