Teljesen digitalizálták a Pegtimel ősi sziklarajzait

Befejeződött a csukcsföldi Pegtimel-folyó mentén található ősi sziklarajzok teljes digitalizálása. Az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének 2021-ben indult felmérését a 2026-os augusztusi expedíció zárta le. A kutatók az extrém hidegnek, szélnek és vízeróziónak kitett emlékegyüttes valamennyi ismert felületét 3D-modellezéssel és geodéziai pontossággal rögzítették, ami a későbbi állagmegóvás alapja lehet.

E. S. Levanova és J. M. Svojszkij vezetésével idén a legnehezebben elérhető, alpinista felszerelést igénylő sziklafalakat is dokumentálták. A fő lelőhelynek számító Keenejkuul-sziklafal keleti részén petroglifákat találtak egy olyan szakaszon, amelyet korábban üresnek hittek. Itt a képzőművészeti felületek száma 680-ra emelkedett, miközben pontosították a sziklarajzokat tartalmazó zóna határait is.

A Pegtimel jobb partján több mint 10 kilométeres szakaszt jártak be, és egy eddig ismeretlen, kilenc ábrázolási felületből álló lelőhelyet azonosítottak. Ezzel a teljes térségben 690-re nőtt a rögzített sziklarajzos felületek száma, amelyek közül 31 most került először a kutatók látókörébe. A felszínen kalcedonból készült vakarókat, kavicseszközöket és szigonypengéket is találtak, ezért egy korábban ismeretlen, kő- és csontfeldolgozással foglalkozó őskori vadásztábor létezésére következtetnek. A rajzok az északi sarkkörön túl élt vadászó-halászó népek életmódját, hiedelmeit, valamint rénszarvas- és tengeriemlős-vadászati jeleneteit őrzik.